„Fej-számolás”
Mint ígértem, ebben, a kampányt megelőző legutolsó jegyzetemben, a romániai
magyar politikai pártok esélyeire fogok reflektálni. Azzal kezdem, hogy egy kis
esélylatolgató közös számolásra invitálom Önöket, mégpedig elméletileg
előrelátható forgatókönyvek felvázolásával és nem a közvélemény-kutatások
adatainak értékelésével, mely adatok ez esetben nem mérvadóak.[i]
A romániai magyar szavazatok népszámlálási adatokra alapozott, elméletileg becsült
aránya az összavazatok mintegy 6.5%-át teszik ki. Ez abban az esetben lehet mindenféle
további számítás alapja, ha azt feltételezzük, hogy a romániai magyarok
ugyanolyan arányban vesznek részt a választáson, mint az országos átlag, ez
legyen a null-hipotézisünk. Ebben az esetben azzal számolhatunk, hogy az
RMDSZ megszerzi a voksok mintegy 5.2%-át. Honnan ez az arány? Először is a
6.5%-ból le kell vonnunk ennek a mintegy 15%-át, a nyári helyhatósági
választások megyei tanácsokra leadott ellenzéki hányadát (értsd: MPP + EMNP), t.i. semmilyen érv nem szól az
ellen, hogy ezt az alacsony arányt most az EMNP, egymagában is teljesíteni
képes. Hiszen az MPP potenciális szavazatai (mint proteszt, azaz ellenzéki
voksok) minden bizonnyal az EMNP kosarában landolnak majd, így a szervezet az
összes szavazathoz viszonyítva, usque 0.9-1%-os szavazatarányt érhet el. Nem érdemes román átszavazásra számítani,
ez sohasem volt jellemző (talán egyetlen alkalommal, amikor - azóta sem derült
ki miért - Tőkés EU-parlamenti
jelöltként szerzett Vaslui-i szavazatokat). Ezen kívül számolni kell azzal a –
saját számításaim szerint minimálisan – mintegy 5%-nyi román jelöltekre leadott
szavazattal, melyet olyanok követnek el, akik népszámláláskor magukat magyarnak
mondják. Mindenesetre, minden közvélemény-kutatás és választási eredmény (ahol
ezt utóbb rekonstruálták, például exit
poll felvétellel mérték) ezt a számot valószínűsíti - helyhatóságin ez
rendre magasabb arány szokott lenni. Márpedig, ha a potenciálisan maximális
romániai magyar szavazatarány a null-hipotézis szerint 6.5%, akkor a levonásra
kerülő húsz százalék, azaz az összes vokshoz viszonyított 1.3%, végeredményként
5.2%-ot ad. Az azonos részvételi arány mellett ettől – többek között a
kerületek etnikai értelemben egyenetlen kijelölése, illetve a bonyolult (d’Hondt-féle számítás) visszaosztási procedura okán - kisebb eltérések
előállhatnak, de a fenti eredmény valószínűsíthető. Amennyiben – valamilyen
csoda folytán – a magyar szavazók nagyobb arányban járulnának az urnákhoz, mint
a román szavazók, az RMDSz eredménye ettől jobb lesz, illetve nagyon kis
mértékben az ellenzéki zsebpárté is, akinek viszont semmi esélye az alternatív
küszöb teljesítésére. Csakhogy a null-hipotézis feltétele a nagyon jó
mozgósítás, mert ha teszem azt a magyar szavazók részvétele alulmarad az
országos átlagénak, mondjuk - az első hipotézis szerint - tíz százalékponttal,
akkor az összes magyar szavazatarány 5.85%-ra módosul, ebből levonva az EMNP 15%,
illetve az átszavazók 5%-át, az RMDSZ eredménye kb. 4.7%, az EMNP-é pedig nem
éri el a nulla egész kilenc százalékpontot sem. A még alacsonyabb romániai
magyar részvétel nyilván még rosszabb eredményt hoz, mind a szövetségnek, mind
az ellenfelének. A második hipotézis, vagyis 20%-os negatív részvételi eltérésnél,
az RMDSZ 4.16%, az EMNP 0.78%-ok kapna. Továbbá a valószerűtlen, de azért „a realitás határain belül maradó” harmadik
hipotézis szerint, 30%-nyi negatív eltérés esetén, az RMDSZ a szavazatok 3.64%-át
– ez még elég az alternatív küszöbhöz! -, míg az EMNP csupán az összavazatok 0.68%-át
nyerné el.
A fenti számok azt valószínűsítik, hogy az elkövetkező kampány legfontosabb
feladata a romániai magyar szavazók mozgósítása,
minél nagyobb számú polgár szavazásra bírása. Márpedig a fennálló sajátos
kontextusban, éppen ez a problematikus, amikor a román szavazók (különösen a a Băsescu-t leváltani akaró közönség),
példátlan méretben mozgosulhatnak a választásokra. Számukra a választás tétje –
ami talán legmeghatározóbb eleme a nagyarányú politikai részvételnek –
egyértelmű: befejezni az elnök nyáron sikertelen elzavarását. Viszont a
romániai magyar szavazó számára ez az üzenet és ugyanakkor kampánytéma,
bizonyos értelemben marginális, sokan elhiszik azt a nyári politikai
kommunikációs fogást, hogy ez nem a mi ügyünk, másrészt pedig, és ez a fontosabb, a
domináns szövetségnek nincs kialakított álláspontja, éppen a központi téttel
kapcsolatban! A helyzet
tipikusan olyan jellegű, mint amelyet a tankönyvek a kereszthatásokkal kapcsolatban szoktak vázolni, amikor ellentétes
erők (értsd üzenetek, befolyások, propaganda, stb.) és abból keletkező nyomás
éri a szavazókat, ilyenkor azok elbizonytalanodnak és távol maradnak az
urnáktól[ii].
Kérdés az, hogy az amúgy megfáradt és kevés fantáziával, no meg anyagi
forrással rendelkező szervezet(ek) képes(ek) lesz(nek)-e alternatív napirendet
felállítani[iii],
azt egy, a román meg a magyarországi médiaközegtől független, vagy hirtelen leváló
romániai magyar médiatérben hatásosan megjeleníteni[iv]?
Illetve sikerül-e, mindeközben, a figyelmet az elhibázott volt kormányzati
intézkedésekről elterelni[v]?
Attól tartok, túl sok feladatot jelent
mindezen kérdések megoldása egy rövid kampány keretében (talán erre mondták az
RMDSZ vezetők, hogy „nehéz kampány lesz”?). Nincs helyem részletes kifejtésre,
csak egy problémát vázolnék. Nem kétlem, hogy a romániai magyar polgárok
magukat egyenjógúnak tekintik a román többséggel és részt szeretnének venni a
központi politikai napirend vitájában és a kampánytét eldöntésében. Az
ellentétes jelzések és a bizonytalan kommunikáció pedig vagy elbizonytalanítja
részüket, vagy esetleg átszavazásra készteti őket, vagy az elnök leváltását
szorgalmazó USL-re, vagy ellenkezőleg (bár minden bizonnyal kisebb arányban) a Băsescu-pártiakra. De ennél is
valószínűbb a passzivitás, a távolmaradás. Ha pedig egy magyar-magyar verseny
fele mozdul el mindkét szervezet és bár egyértelmű jelzést adnak, „keresztbefolyás-mentes”
üzenetet közvetítenek, de azok ellentétesek az elnökkel kapcsolatban, növelik a
belháború esélyét, sőt további kereszthatásokat idéznek elő.
Ezért gondolom úgy, továbbra is, hogy nagy valószínűséggel, az a
forgatókönyv lesz érvényes, melyet hat héttel ezelőtti
jegyzetemben is valószínűsítettem: az RMDSZ parlamentbe jut, de csupán az
alternatív küszöb teljesítésével, (komoly veszteségek árán) az EMNP pedig
esélytelen.
[i] A hazai közvélemény-kutatások a legkevésbé a
részvételi szándékot képesek megbízható pontossággal előrelátni. Régebbi gondja
ez a szakembereknek, nemcsak nálunk gond. Mert az effektív részvételt rengeteg
konjunkturális – csak a kampányban vagy a választások igazi napján előálló –
feltétel befolyásolja, többek között akár az időjárás, (lásd Sandy hatása az
amerikai választásokra) vagy az évszak, stb. A december 9-i választás, az
évszak szempontjából azt jelenti, többek között, hogy vége a mezőgazdasági
évadnak, tehát a vidéki lakosok jórésze “ráér” választani menni. A külföldön
szezonmunkát (mezőgazdaság, építkezés) vállalók már idehaza lehetnek, de
mondjuk a szolgáltatásokban külföldön dolgozók csak karácsonyt közvetlen
megelőző napokban érkeznek haza. Az egyetemi oktatás nem szünetel, tehát az
egyetemisták nagy hányada “nincs odahaza”, meglehet ezért passzív, stb. És hadd
szóljak fél szót arról, is hogy adott esetben, egy erősen szegmentált, sőt
törésvonalakat mutató politikai mezőnyben, a különféle politikai közösségekhez
csatlakozó szavazók, eltérő elkötelezettséggel rendelkezhetnek, különféle
arányban vehetnek részt a választáson. Most minden hiteles forrás szerint az USL
szavazótábora a Băsescu-affér kapcsán jóval motiváltabb, mint a nyáron egyszer
már távolmaradásra bíztatott, vesztésre álló volt kormánypárt hívei. Ez
tipikusan a “band wagon effect” helyzet, amikor az emberek a győzteshez
pártolnak, minél többen vannak egy véleményen, annál többen csatlakoznak
hozzájuk, állnak át a győztesnek vélt oldalra: Băsescu megnyert egy pyrrhuszi
csatát a nyáron, de elveszíti a pártját, a télen.
A romániai magyar szavazókkal kapcsolatban az országos
mérések, soha nem is voltak mérvadóak, hiszen legjobb esetben az országos
minták, mintegy 80-100 magát magyarnak mondó személyt tartalmaznak, akiket
ráadásul nem anyanyelvükön, hanem románul kérdeznek. Ez a minta-nagyság és
kutatási módszertan, nem lehet mérvadó, érvényes és reprezentatív a romániai
magyar szavazókra vetítve. Aztán a hibahatár miatt soha nem tudjuk megmondani,
hogy valóban átlépi-e az 5%-os küszöböt – mostmár - egyik vagy másik, romániai
magyar formáció, vagy sem. Vegyük a méréseket, melyek nagyjából 4.7-6.4% közé
teszik az RMDSZ várható eredményét, és értelmezzük “pontosan”. Ez ugye azt
jelenti, hogy a szövetségre leadandó szavazatok – 95%-os valószínűséggel – az 1.7-9.4%-os
intervallumba esnek (sic), belátható, hogy nem leszünk ettől sokkal okosabbak.
Az EMNP várható eredménye, pedig a használt eszközökkel, mérhetetlen.
[ii] Lipset, S.M., híres politikai szociológia
kötetében (Homo politicus, Osiris Bp. 1995, 230 p.), Simmelnek tulajdonítja a „kereszthatások”
kérdésének első felvetését. Azt fejtegeti, hogy a mérvadó mérések tanúsága
szerint (a kötet eredetileg 1981-ben jelent meg), a „választások a legjobban a
keresztbefolyásoktól mentes szavazókat érdekelték”, vagyis a keresztbefolyás
hatására a választók „elvesztik érdeklődésüket, illetve nem tudnak
elhatározásra jutni”, ezért vagy távolmaradnak, vagy esetleg egyszerre két
pártra pecsételnek és érvénytelenül szavaznak.
[iii] A
mostani kampány máris előrelátható, sokszor és sokféle csatornán, meg sokféle formában
bejelentett napirendje, az elnök
leváltása. Ez a napirend, minden olyan feltételnek eleget tesz, amit a
szakirodalom az agenda setting hatással kapcsolatban említ. Akár a
tartalom „élénkségét”, figyelemfelkeltő voltát , akár közérthetőségét, valamint
tér és időbeli „közelségét” (lásd. Erről többek között: Mazzoleni, G., Politikai
kommunikáció, Osiris, Bp. 2006, 191 p.) vagy előkészítettségét, beharangozottságát tartjuk szem előtt,
bizton lehet a kampány fő témája. A versengő romániai magyar politikai
alakulatok számára kézenfekvő lenne (mint ahogy eddig bármikor az is volt), az
etnikai kártya kijátszása, az ostromlott vár képének felelevenítése, csakhogy
ez most kevésbé lehet hatásos. Egyfelől, mert a kisebbségvédelmi (magyarán etnonacionalista)
diskurzus ezúttal nem lehet egységes, hiszen két párt más-más hangsúlyokkal és
csatornákon, más-más intenzitással és hitelességgel mondja és így ismétcsak a
belháború fele vezet. Az eddigi retorikában a kisebbségvédelmi (etnonacionalista)
üzeneteknek az „egység”, összefüggésében, mintegy az egység állandó
szükségessége rituális felmutatásának szimbólumaként volt hatása, márpedig az
egység odavan: amikor két egymással
versengő párt harsog egységet, hiteltelenné lesz maga az üzenet, ha nem az
egész téma.
[iv] Ha
van olyan, amit romániai magyar médiatérnek nevezhetnénk, akkor az is bizonyos,
hogy igen csak töredezett és sokféle kommunikációs mezőnyről van szó. Egyrészt,
mert nem igazán van autonómiája ennek a médiatérnek, hiszen úgy a
magyarországi, mind a román nyelvű média befolyásolja, betüremkedik és
sajátosan elszínezi e teret, és akkor az anyagi kiszolgáltatottságáról nem is
szóltam. Másrészt, pedig a kisebbségi kommunikációs sémák, (path dependency), a
“kisebbségi neurózis” diskurzív megjelenítésének kényszere, határozza meg az
itteni, magyar nyelvű media egészét. Ez pedig nem teszi lehetővé egy merőben új
politikai agenda kijelölését és gyors sikerrel kecsegtető, kommunikálását.
[v] Árnyalnunk
kell a kereszthatásokkal kapcsolatos eszmefuttatásunk, hiszen a két vesenyző
romániai magyar formáció esetében a követőkre gyakorolt hatás eltérő módon
jelentkezik. Az EMNP – elsősorban legfőbb kommunikátora révén, no meg az Orbán
“szimpátiája alapján”, már állást foglalt az elnök menesztésvével kapcsolatban.
Ők Băsescu pártiak és követőik – elvben – távol maradtak a nyári referendumtól,
és ez a rossz precedens okozhat most gondot, nehezítheti híveik urnához
szólítását. Ezzel szemben az RMDSz a nyári referendum kapcsán, képtelen volt
egyértelmű álláspontra jutni és azt kommunikálni, ezért egyes vezetői
szétkommunikáltak, és ez tipikusan kereszthatást válthatott ki a szavazóikban.
Könnyen lehet, hogy mozgosítási problémájuk lesz december 9-én. Az meg a sors
kegyetlen iróniája lenne, ha nem az elmúlt kormányzati szerepvállalás
szarvashibái miatt, hanem egy ettől kisebb politikai tévedés, a nyári bizonytalanság,
illetve ellentmondásos kommunikáció okán, büntetnék meg szavazóik és távolmaradásukkal,
a vigasz-ági képviselet sanyarú kenyerére utalnák a szervezetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése