2013/04/16

Ha lenne teteje az uszelizmusnak



Ha lenne teteje az uszelizmusnak[i]

A jelenleg kormányzó és eresztékeiben recsegő-ropogó kormánykoalíció tipikusan tartalom nélküli forma[ii], üres keret, mely pusztán az elnökellenesség alapján állt össze, és a tavaly nyári sikertelen népszavazás fölött érzett frusztráció, egyfajta revans-szellem, tartotta egyben a múlt decemberi választásokig. Na, aztán a konc fölötti osztoszkodásból való kimaradás veszélye a kormányzati bársonyszékek igézete, valamelyest összekovácsolta a „csapatot”. Politikai, ideológiai vagy bárminemű hasonló tartalommal viszont, nem töltötte fel az uniót. Sok szó esik a két vezető politikus személyes „jó” viszonyáról is, ami kohéziót hozna a politikai tömbbe, viszont éppen a személyiségbeli különbségek és az eltérő törekvések feszítik egyre inkább szét a koalíciót. És a két vezérnél maradva, nem vitás, hogy szembetűnően különböznek temperamentum és személyiség-dinamika dolgában. Miközben Antonescu egyre merevebb, autoriterebb, és moralizálóbb, keménykedőbb, felszínes és csupán saját elnöki projektjébe fagyott, amúgy ötlettelen ortodox és nacionalista, és az ezekből következő magatartása semmi jót nem ígér esetleges megválasztása esetére, Ponta más. Szemmel láthatóan rugalmasabb és nyitottabb a politikát kompromisszumok sakk-játszmájának tekintő, dinamikus és változni-tanulni képes politikus (ritka jószág errefele), méghozzá jó taktikai érzékkel. Mert bár meglehet nem a legszerencsésebb csillagzat alatt lett miniszterelnök – gondoljunk csak arra, hogy az eddig méltán legnépszerűbb elődje, Călin Popescu Tăriceanu, milyen jó konjunktúrában került a kormány élére -, amikor a gazdasági válság egyre akutabb, az adosságteher pedig egyre fojtogatóbb, ráadásul a magát még játékosnak álmodó elnök és klikkje ellentámadásba lendült és folyton keresztbe próbál tenni az általa uralt intézmények hathatós segítségével, Ponta előre menekül. Intézkedéseinek dandárja a jó irányt mutatja, a főügyészek kinevezésével vállalt felelősségével, és a kompromisszummal, melyet habozás nélkül meghozott, - véleményem szerint - vérbeli politikus megszületését hozta tudomásunkra. A miszterelnök megújító szándékainak, új politizálási stílusának és a koalíciót politikai-ideológiai tartalommal való feltöltése ígéretének kontextusában, próbálom meg értelmezni Remus Cernea legutóbbi két törvény-javaslatát, és nyilvános szerepléseit. Azt feltételezem ugyanis, hogy a zöldpárti politikus kezdeményezéseinek hátterében Ponta -  néha gyerekes, és olykor kaján - mosolya van[iii], előre tud a bejelentésekről és tervekről, s teszteli a mezőnyt. Nem ront ajtostul a megkövesedett és elévült, a modern baloldali, valamint liberális eszméktől és stílustól fényévnyire lemaradt pártnomenklatúrára, (helyi kiskirályok és bárók klientúrájára) csak olyan helyzetbe hozza őket, amikor öngolt rúgniuk szinte elkerülhetetlen. Ez történt a pojácáskodó Mazăre[iv]-vel és a bigott Hașotti[v]-val és hasonszőrű (Zsizsikkel, meg Pujukkal), dinoszaurusz társaikkal. Az apró örömök mellett, hogy lebőg a férgese, hogy kiderül kit miféle fából faragtak és mettől-meddig demokrata, toleráns, netán ajrópéer, a sok mellveregető és húsosfazék körül sertepertélő álhős közül, van a dolognak egy lényegi vonatkozása is.
Ha a balliberális koalíciónak valamilyen kemény magja, ideológiai, vagy politikai filozófiája lenne, akkor azt ma minden bizonnyal Remus Cernea és javaslatai képviselhetnék. Az új progresszív baloldaliság[vi], liberalizmus és ökopártiság (annak leghaladóbb nyugati, illetve amerikai változatai) éppen azokért az eszmékért (persze, még továbbiakért is) való fellépést jelentik, melyek az egyház és állam szétválasztásának garanciáit erősítik meg, illetve a diszkrimináció minden formájának megszüntetését célozzák, beleértve a mindenféle kisebbségeket, köztük természetesen a szexuálisakat is. Mellesleg a Ponta által szorgalmazott „Robin Hood adó[vii]” is, ugyanazt a progresszív baloldaliságot szorgalmazza, valamint a nagyobb társadalmi egyenlőséget célozza, mint a korszerű baloldali-liberális mozgalmak globalizáció ellenes és egyenlőségpárti felszólamlásai.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy olvasatomban, a Cernea által felvetett (de minden bizonnyal a miniszterelnök által, a háttérből, támogatott) javaslatok - az egyházak költségvetési támogatásának és az egyházi vagyonok kérdéskörének rendezése[viii], valamint a melegek párkapcsolata elismerésének problémája[ix] - nem az azonnali törvénykezést vették célba, hanem az ezekkel kapcsolatos közvitát kezdeményezték: ez viszont több, mint aktuális, ez korparancs! Nem hiszem, hogy józan ésszel a demokratikus közvita megtagadása, vagy akárcsak megkerülése, netán elfojtása, elfogadható lenne. Természetesen érveljenek ellene az arra elhivatottak, hiszen a közvita minden fél számára nyitott, de ideje, hogy kiderüljön: a tömjénfüst-tartót körbelóbálva, álszent ördögüzéssel, nem lehet XXI. századot ideálmodni, még a Balkánra sem.
Egyébként kár volt Pontat idejekorán „leorbánviktorozni”, fogunk még nagyot nézni politikusi teljesítményét közelről követve!


[i] A balliberális kormánykoalícióra az USL-re teszek célzást és annak esetleges ideológiájára.
[ii] A tartalom nélküli forma (Forme fără fond), mind szimptóma és mind elmélet is végigkíséri a román modernizációs vitákat Titu Maiorescutól és Eminescutól kezdődően, eredetileg a nyugatról átvett, de inadekvát, sajátos tartalommal meg nem töltött intézményekre vonatkozik, egy paraszti társadalom erőltetett modernizálásának megannyi problematikus vonatkozására. Én itt inkább olyan politikai keretnek, gondolom, melyet létrejöttekor nem gondoltak végig, valami (pontosabban valaki) ellenében kovácsolódott, de nincs jól meghatározható pozitív tartalma.
[iii] Cernea parlamenterré választását megelőzően a miniszterelnök tanácsosa volt környezetvédelmi (Verespatak) kérdésekben és jó  személyes kapcsolatuk, minden bizonnyal, továbbra is fennáll, stb.
[iv] Az exhibicionista (mélyortodox meggyőződését, hol félmesztelen nők társaságában, hol hitlerista egyenruha utánzatban ugra-bugrálva közsszemlére tevő) és extravagáns konstancai polgármester talán a legcsúnyábban árulózótt, ördögözött és buzizott, a javaslatok kapcsán.
[v] A neokon (bár liberális színekben parlamentben őgyelgő) szenátort fel is jelentették a homoszexuálisok ellen tett diszkriminatív kijelentéseiért. Inkonzisztens politikai krédójára jellemző, hogy kisebbségi létére, a legelső a nacionalista frázisok puffogtatásában és tiltakozik mindenféle kisebbségi jog felmerülése kapcsán.
[vi] A legutóbbi baloldali-liberális és ökológiai mozgalmak célkitűzése, hogy olyan átfogó társadalmi vitát nyissanak a társadalmi rend legtöbb kérdésében, mely végül az új társadalmi formákat “elhelyezné a politikai palettán is”, pontosabban rádöbbentené a polgárok nagyon széles rétegeit arra, hogy a jelenlegi politika nem az ők, hanem a globális nagytőke érdekeit képviseli. A társadalmi világ, nevezetesen a politikai felvilág visszafoglalását és a válság veszteseinek kárpótlását célozzák az Occupy Wall Street (OWS) típusú mozgalmak.
[vii] Ponta, a legmagasabb közszolgálati fizetések plusz tíz százalékos adóval való terhelését javasolja.
[viii] Most hallgatnak és sunyítanak az „ellenzékiek”, megtehetik. És ellenzéki ugye, a rommagyarság is, majd csak megvívják helyettünk is emancipációs harcukat a többségiek, mi meg legfennebb lesajnáljuk őket, en bloc. Legfőbb ideje lenne számunkra, rommagyarok számára is, kimondani a jelszót: „Laicizáljuk az ingatlanközvetítő és közületeknek bérbeadó társaságokat!”
[ix] Hallgatnak a kisebbségi politikusok, ebben az ügyben is, ők sem érnek többet a „Hașotti (vásznánál)”, aki kisebbségi létére, kisebbségi jogok ellen ugat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése